Pörgő

Mostanában sokat álmodom, minden éjjel zavaros, kóbor álmok lepnek meg. (Tudom, az ember többször is álmodik egy éjjel, arra gondolok inkább, hogy most emlékszem is rájuk.) Ma egy hintáról álmodtam, egy olyan pörgős hintáról, ami egész gyerekkoromban szorongással töltött el, nehogy beessek alá, és ripityomra törje a csontjaimat. Álmomban nem láttam a hintát, azt éreztem, az egész Föld egy hinta, én rajta ülök, a mindenség pedig csak pörög és pörög, de gyorsabban, mint szeretném, minden pillanatban vártam a zuhanást.

Talán a változás miatt van ez. András legalábbis tegnap a vállcsomóimat kitapogatva csak hümmögött, szerinte a munkahelyváltás stresszel. Részben igaza lehet, másrészt meg ki a fene tudja, mi minden szorongatja az ember lelkét egy adott időpillanatban.

Amúgy még tart bennem a hétvége, és ha ügyes vagyok, akkor ez a búcsúhét sem gyötör meg nagyon. Próbálok épségben eljutni péntekig.

Ezt még reggel írtam, azóta már nem vagyok annyira épségben. Összefutottam a folyosón egy gyerekkel, akit egy évig tanítottam, és megállított, hogy akkor ő most megölel, mert hátha nem találkozunk már mielőtt elmegyek, és érezzem magam jól az új helyen, sikerüljön minden úgy, ahogy szeretném. Nem szeretek búcsúzkodni, nem szeretek dolgokat mondani fontos beszédhelyzetekben, mert nem lesznek élesek a mondatok, inkább amolyan kis lapos, jelentéktelen szavakat rakosgatok egymás után. Fogalmam sincs, mit fogok mondani. Csak túl kell élni, mondta BH. Hát jó, akkor jobb, hogy holnap. Előbb túlélni jobb, mint később.

Más. Találtam interjúalanyt a jövő heti rádióműsorhoz. Próbálom kiszámolni, hány évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára, de túl sok év jön ki. Mindeközben sokáig azt hittem, bár nem találkozunk, nem veszett el a barátságunk, később azt, sosem fogunk egymással szóbaállni újra. Most nem tudom. Meglepett, hogy azonnal igent mondott.

Közben kicsit nyár lett, mennek a napok, a fiúk megvették a repülőjegyet Berlinbe, szóval mint az eszementek, kiruccanunk egy hétvégére Európa legklasszabb városába. Nem vagyok benne egészen biztos, hogy normális vagyok.