Hegymenet

Egy matek szakos kolléganőm mesélt tegnap arról, hogy ilyen címmel olvas könyvet, és hogy milyen érdekesnek találja, bár az igaz, hogy nem alszik tőle jól az ember. Ha lesz időm, majd ránézek erre a könyvre is (júliusban?), de ebben a pillanatban én is hegymenetben vagyok, és inkább arra koncentrálok, hogy sikerüljön feljutni ennek az emelkedőnek a tetejére.

Tegnap valami extra tetű módon haladtam a fordítással, hát vannak ilyen részek, sehogy sem akaródzik a mondatoknak összeállni, és hát az is komoly rejtély, mi a tökömért sóhajtoznak a könyvekben az emberek ennyit. A való életben is ilyen sokat sóhajtozunk? Nem tudom.

Közben várom a márciust, kifejezetten mozgalmas napjaim lesznek még a munkahelyváltáson kívül is, mert repkedek majd ide-oda. Szó szerint. 

Más nincs, Bridget igyekszik minden lehetséges módon megnehezíteni az életem, amit nagyon is helyeslek, mert már majdnem megsajnáltam hétfőn. Sajnálni fogom a közösséget, amit itt hagyok, de nagy megkönnyebbülés lesz kívül tudni magam a kapukon.

Jut eszembe, ma este Mihállyal beszélgetek a Látszótér Rádióban este nyolckor. Érdekes dolgokat mondott.