El


Az életkorral rengeteg dolog rakódik le az emberben, nem csak a bölcsesség, ha egyáltalán, hanem például a zsír is a belső szervekre, a mész az erek belső falára, a bánat a szívbillentyűkre, a rossz emlékek az agysejtekre. Mind nehezíti, földre húzza az eredetileg talán pihekönnyű testet és lelket.
Minél idősebb az ember, annál nehezebb elemelkedni a földtől, pedig fontos dolog lenne. Ugrani egyet a levegőbe, lerázni a gondokat, az ostoba, értelmetlen, magunk vagy mások kovácsolta láncokat.
Olyan édes a szabadság, hogy nem is értem, miért nem gyakoroljuk többet. Hagyjuk meggyőzni magunkat arról, más mondhatja meg, mit tegyünk az életünkkel, pedig nincs az emberen hatalma senkinek, talán még Istennek sem. Demokratikus viszonynak képzelem ezt, amiben mindkét fél teret hagy a másiknak.
Talán többet kellene ugrálni, elemelkedni a földtől, többet élvezni a szabad gondolkodás teremtő közelségét. Ha a test már nehéz is, legalább a lélek hadd ugorjon.


Megjegyzések

  1. Hétfő reggelre ez pazar volt! Kösz. (És még a nap is süt)

    Mellesleg a korral bizony az ugrabugrát nem tűrik a fránya izületek. :))) De lélekben, főleg ha itt ilyeneket lehet olvasni, az még megy!

    VálaszTörlés
  2. Hű ez nagyon jó kis írás volt, pont jó hétfői kezdés. köszi :)

    VálaszTörlés
  3. A testes ember is lelkes. Olykor eksztázisban leledzik, ha máskor nem, álmában, és úszik, repül, körülnéz az égben, mint egy biodrón.

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy jókedvű a hétfőnk, kedves biodrón közösség. ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések