Nosztalgia



Zűrös és zsúfolt napokat élünk, utóbbi azonban inkább kellemes, mint kellemetlen. Baráti találkozók, kellemes vacsorák és beszélgetések, néhány pohár jó bor. A dolgozatjavításban és a házimunkában tett előrehaladás persze fordítottan arányos a kellemes összejövetelek számával, viszont annyi öröm van a barátokban, hogy talán erőt merítek ebből hétvégén, és megtáltosodom.
Tegnap este az egyletből Balkán Bisztróvá alakult helyen voltunk vacsorázni Rose-zal és TSB-vel. Rég voltam ott, meg is ijedtem az üres belső terem láttán, tán haldoklik ez a hely is, de aztán a csevapcsicsa finomabb volt, mint valaha, az üres belső teremről meg kiderült, hogy azért üres, mert táncház lesz. Meg is érkezett a zenekar, utánuk pedig rengeteg fiatal, és olyan csodálatos hangulat kerekedett, hogy csak tátottam a számat.
De nem csak a Hajde Jano, hanem a Plavi Orkestar is azokat az éveket idézte, amikor még minden lehetségesnek tűnt, és az élet egy nagy kaland volt. Érdekes, hogy ahogy telik az idő, úgy válik az élet megint kalanddá. Jó, hogy az ember öregszik, mert egyre inkább az lehetek, aki vagyok. Akinek nem tetszik, az meg azt gondol, amit akar. Mondjuk, hogy öregszem.
Más nincs. A nap jó híre, hogy megkaptam a kiadótól a munkámért járó pénzt. Nagy megkönnyebbülés. Most már eshet a hó.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések