Nincs rendben

Pár napja úgy döntöttem, nem olvasok most már semmi napi politikai aktuálisat ebben az évben. Volt már pont elég hülyeség, meg bosszantó, felháborító dolog, de hát nem lehet. Nem lehet, mert minden napra jut valami szégyenteljes és ostoba eset, amikor megaláznak embereket, amikor a "hatalmasok", akik valójában kicsinyes és szűklátókörű emberek, akik csak a saját érdekeiket nézik, eldöntik, hogy másoknak mi a jó. 

Nincs kedvem most hosszasan írni arról, miért kell tönkretenni azokat a civil szervezeteket, akik másokon segítenek, miért áll érdekében a hatalomnak minden másképp gondolkodó, érzékeny, mások problémáira odafigyelő embert zárójelbe tenni, ellehetetleníteni, miért jó gyerekeket térdepeltetni, és miért hasznos mindezt úgy beállítani, mintha ez az elmebaj volna a normalitás. 

Egyetlen érdekes dologra hívnám fel csak a figyelmet. Azt olvasom valahol, azzal védekezett valaki, hogy de hiszen nem panaszkodtak, tehát nem érte őket bántódás. Most hadd higgyem, hogy ez az ember még nem látott beijedt óvodást életében, és nem tudja, hogy a szülőknek milyen jogai vannak, lehetnek elméletben, és milyenek gyakorlatban. Most hadd gondoljam azt, hogy ezek az emberek, akik kiszolgálják a pártállami ideológiát, tényleg nem gonoszak és cinikusak a végletekig. És tegyük fel, tényleg az a probléma, hogy nem panaszkodunk, nem állunk ki az elesettek, a megalázottak, a gyerekeink, a saját jogaink mellett.

Akkor álljunk ki, és mondjuk el úgy, hogy világos legyen: nem, ez így nincs rendben, nincsenek jól a dolgok. Írjunk leveleket a képviselőinknek azzal kapcsolatban, ami nem tetszik. Kérjük a panaszkönyvet. Menjünk el a gyerek iskolájába, és kérdezzük meg, miért úgy mennek a dolgok, ahogy. Álljunk ki a saját jogainkért, mert előbb-utóbb nem lesznek olyan civil szervezetek, akik ezt megteszik helyettünk. Pereljünk, ha hátrány ér minket, és küzdjünk minden egyes, még a legkisebb jogsérelem esetén is úgy, mintha az életünk múlna rajta. Az életünk múlik rajta.