Advent

Van abban valami kellemes, amikor az ember feladja, amikor belátja, az idő csak annyi, amennyi. Ha a december minden pillanatát ki is használta volna arra, hogy tegye, ami elő van írva, meg tegye, amit önmaga szeretne, akkor sem nagyon valószínű, hogy ment volna. De nem tette, mert nem robot.

Jó érzés arra gondolni, hogy talán mégsem a vélt vagy valós kötelezettségek adják ki az emberi élet fontosságát, hanem a másokkal és az önmagával töltött idő. Az a sok öröm, amivel meg tudjuk ajándékozni egymást, fontosabb, mint az ablakpucolás, a tökéletesre nyújtott rétes, meg a száz százalékig csíramentes lakás.

Bár tanítják nekem ezt a barátaim egy ideje, és már sok dolgot meg is tanultam, néha a tanítványaim mutatnak újabb utakat. Hajlok rá, azért is lettem tanár, hogy tanulhassak. Szóval két komoly leckét is kaptam tegnap a tanítványaimtól. Mindkettőt olyan diáktól, akinek meghalt az édesanyja. Egyiküké éppen tegnapelőtt. Tőle azt tanultam, hogy mindenen túl (tiszta ruha, gondoskodás, meleg étel stb) mégis és leginkább a másikkal töltött időnek van fontossága. A másik lánytól, akinek néhány éve halt meg az anyukája, és aki elmesélte, hogy két napra betegszabadságra megy jövő héten, mert nincs még kész a takarítással, és még sütnie is kell, nos tőle meg azt, hogy nem akarom a gyerekeimre az agyondolgozott, örömtelen anya képét áthagyományozni.

Szóval ezt a házimunka-nagysütés-nagykaja háromszöget tegnap este minden ünnepség nélkül útjára engedtem, hadd merengjen a modern ember butaságán az univerzum. És mivel az utóbbi időben jobban alszom, meg a gyomrom se fáj, takarítás és sütés helyett lefeküdtem aludni.

Nálunk idén így lesz karácsony. Annyira lesz kitakarítva, amennyire, és lesz étel, mondjuk semmi különleges vagy bonyolult, biztosan sütök is valamit, de alapvetően inkább csak időt adok másoknak meg magamnak. Fogalmam sincs, ez egy tízes skálán milyen ajándék, meg milyen ünnep, de hát olyan rövid ideig vagyunk együtt ezen a világon, hogy másnak én nemigen látom értelmét, mint hogy együtt legyünk, és beszélgessünk.